Az ókorral álmodni: antikvitás és aktualitás kora újkori álomnarratívákban

A reneszánsz humanizmus egyik különös, mégis rendkívül termékeny műfaja volt a somnium: az álomlátás irodalmi keretében megírt képzeletbeli találkozás a múlt nagy alakjaival. Ezekben a szövegekben a narrátor – többnyire maga is a klasszikus szerzők tanulmányozásával és tanításával foglalkozó értelmiségi – álomba merül, s a „másik világban” olyan költőkkel és írókkal találkozik, akik a humanista tudós mindennapi munkájának tárgyát adják.

Cédric Scheidegger Lämmle, a Bázeli Egyetem Latin Tanszékének vezetője előadásában e különleges hagyomány néhány kiemelkedő darabját vizsgálja: Vives Somnium et Vigilia (1521), Nannius Paralipomena Virgilii (1545) és Lipsius Somnium (1581) című műveit. A somnium játékos fikciója – a múlt szerzőivel való közvetlen dialógus – egyszerre kérdőjelezi meg a humanista tudós tekintélyét és teszi láthatóvá saját előfeltevéseit.

Az előadás azt mutatja be, miként válik az álomnarratíva a kritikai reflexió terévé: hogyan tárja fel e műfaj az irodalmi hagyomány működését, valamint azt a sajátos feszültséget, amely a klasszikus múlt és a korabeli irodalmi kultúra között létrejön.